Hétvégén elkezdődött az U11 bajnokság tavaszi szakasza is, csapatunk hazai környezetben, Szigetszentmiklóson a Sportcsarnokban kezdett. A sorsolás nem kedvezett a hazai meccsekre kilátogató szülői és baráti szurkolóseregünknek, mivel csoportunk talán két legerősebb csapata, a Dunaújváros-I és az Alba Fehérvár-I várt ránk.

Az első mérkőzésen hatalmas bizonyítási vágy dolgozott a lányokban, mivel Dunaújváros második és harmadik csapatát is megvertük már az idényben, de az első csapatuktól 10 gólos vereséget szenvedtünk legutóbb, rajtuk kívül csak Érd tudott még megverni minket. Minden az elképzeléseink szerint alakult, rendkívül szervezett és pontos játékunknak köszönhetően az első játékrészben végig vezetve kézben tartottuk a meccset, 10-8-al mentünk. Az, hogy végül mégsem nyertük meg a mérkőzést, az elsősorban Mordor sötét seregének, a rendkívül alpári szókincsüket gyermekeik kézilabda mérkőzésein gyakorló, sportszerűtlenségből ismét jelesre vizsgázó újvárosi szurkolóknak köszönhető. A csapatunk ugyan próbálta ugyanazt a játékot játszani, de még külső szemlélőnek is feltűnt, hogy az újvárosi szurkolótábor előtt a lányok félkörívben kihagytak egy részt a pályán, a bal oldalunk gyakorlatilag középen játszott, félve a habzó szájjal őket szidó “szurkolóktól”. Edzőként is nehéz volt kirekeszteni ezt a fajta stresszt és látni a lányokon időkérésnél, hogy konkrétan félnek. Az ellenfél végül 17-14-re nyert, a meccs után saját pályánkon gyakorlatilag bemenekültünk az öltözőbe. Annak a mentális erőnek, amely szükséges ahhoz, hogy profi sportolóként a játékosok ki tudják zárni az ellenfél, az ellenfél edzője vagy szurkolótábora beszólásait vagy a játékvezetői tévedéseket és csak a játékra összpontosítsanak annak még bőven fejlesztésre van szükségre.

A második meccsen ugyanakkor már nem fogható semmilyen külső körülményre a vereség, Fehérvár 16-6-ra vert meg minket. A lányok eleinte elég jól hozták a megbeszélteket, de a sokkal jobb csapat benyomását keltő ellenfelünk – főleg a középen védekező nagyon magas játékosainak köszönhetően – végig uralta a meccset és felnőtt csapatokat megszegyenítő figurákat mutatott be. Nem tudtunk fogást találni rajtuk a széleken sem, rendre lemaradtunk védekezésben is, összességében a jobbik csapat nyert. Sokkal nagyobb baj, hogy közös történetünk során először – talán törvényszerűen, hiszen sohasem vesztettünk még egy napon két meccset – a második félidőben a csapatban széthúzás, veszekedés, egymás kritizálásának nyomai jelentek meg. Ezt az öltözőben talán még idejében helyretettük és a lányok megértették, hogy ez a fajta viselkedés minden lehetséges ellenfelünknél veszélyesebb ellenfél. De mindkét meccs feldolgozása mindannyiunk számára ad még feladatot a jövő hétre is.

Köszöntjük jubileumisainkat: Romdhani Linát aki 50., Fodor Bogit a 40., Reiterer Aminát aki a 20. bajnoki mérkőzését játszotta, és külön Németh Emesét élete első bajnokiján.

Hajrá Miklós!

Komáromi Gábor & Szilágyi Viktória